Igen, a jó munkához idő kell. És jó szerszám! vágja rá rögtön mesterbarátom, és mindig igaza van... és hozzáteszem, hogy sok sok türelem...Belelt 3 hétvégébe és egy hétfőbe, amig eljutottam a végére.
Többen érdeklődtetek az íróasztal renoválásanak folyamata iránt, ezért összeszedtem gondolataimat, és tessékparancsolni.
Az asztalról elmondanám, hogy apukám legénykori asztala volt, valamikor még a hetvenes években, sajnos címke nem volt rajta, hogy megtudjam mikor készült, de stabil volt, és strapabíró. A szépséghibája az asztallapon lévő gyertya által okozott égési sérülés volt, amit pikk-pakk fagittel javítottam ki.
Innen indultam:
A felületén lévő sebet a következő pasztával tüntettem el:
750 g-os kiszerelésben kapható, már nem emlékszem mennyibe került, de halványan olyan 5 Eur-ra tippelem. Fontos, hogy legyen hozzá megfelelő szerszám, amivel nagyon könnyen bele lehet simítani a sérülésekbe. Jobb híján egy éles spakli is megteszi, de hosszútávon érmedes ezeket beszerezni, nem sok pénzért kaphatóak ezek a gittelő szerszámok:
Belekentem a fagittet a sérülésbe, hagytam 24 órát száradni, aztán csiszolópapírral jol visszacsiszoltam, majd ujra gitteltem, majd ujra hagytam száradni, majd ujra visszacsiszoltam, amikor már szép sima felületet kaptam.
Miután ez megvolt, neki láttam a legmelósabb részének. Lecsiszoltam az asztalt tetőtől talpig. Kézzel, csiszolópapírral. Először durvább szemcsés 80-assal, majd finomabb 120-sal. Kétféle csiszolópapírt lehet kapni, van ami vászon - csiszolóvászon és ami papír - csiszolópapír. Vettem mind a kettőből, hogy majd tudjam melyik válik be jobban, és nekem a vászon jött be. Most szakik tuti mulatnak a megfogalmazáson, de sajnos nem kaptam kiképzést asztalos terminológiából :)
Csiszolópapírok:
Csiszolni marha melós dolog, és nagyon el lehet fáradni benne. Mindenképpen kint kell, szabadban, mert rettenetesen sok porral jár. Kötelező a védőszemüveg, és legközelebb már maszkot is fogok használni mert rettentő sok port lélegeztem be! Nem vicc, komolyan. Nekem védőkesztyűm most nem volt, de régies és nagyon szálkás fánál azt is használok mindig.
Csiszolás után ezt az eredményt kaptam:
A csiszolás az a munka, amit nem szabad ellébecolni, mert megbosszulja magát. Van amikor, a festés után is visszacsiszolok bármit, mert egy alapfestés után látszanak még olyan hibák, amik előtte nem. Csiszolás után portalanítani kell, egy kis söprővel, én "Jar"-os vizzel is át szoktam törölni.
Miután mindezzel megvoltam, jott a díszlecekkel való szórakozás. A városban sajnos sehol nem találtam, csak a nagykaposi barkácsboltban, az "Urob si sám"-ban. Ott viszont van többféle, valamint még a sátoraljaújhelyi praktikerben is van minden bizonnyal, de most arra nem volt utam...
A kaposi "Urob si sám"-ban olyan 2 méteres lecek vannak, 0,40 - 0,80 Eur/m árban, úgy emlékszem... különböző szélesek...
Ahhoz, hogy szépen le tudjuk vágni, szükség van jó szerszámra, és sok türelemre. Valamint egy gérvágó tokra. Azt hiszem ez a neve. Az enyém egy asztalos barátunk által készített gérvágótok, de barkácsboltokban is van ilyen 2-3 euróért.
Ezzel az eszközzel nagyon szépen el lehet fűrészelni a leceket 45 fokos szögben, de azért elég sokat forgatgattam, gondolkoztam, probálgattam, illesztgettem össze, hogy ne fűrészeljek el sok lecet csak ugy próbaképpen...
A levágott lecek végét vissza kell csiszolni, és szépen illeszthetőek össze. Néhol ha van rés az illesztések között, akkor egyszerűen csak kis fagittet kell kenni bele.
Miután levágtam a leceket pontos méregetés után, felragasztottam őket a fiók előlapokra, és a szekrényajtóra. A ragasztást először fa ragasztóval kezdtem, de azzal állandóan elcsúszott, és akkor jöttem rá, hogy bizony én befektetek egy ragasztópisztolyba. A faragasztó egyébként szerintem jó anyag, már másra is használtam, és most is tesztelem éppen egy következő projekteben.. De visszatérek a ragasztópisztolyra. A barkácsboltokban már egész jó áron kapható 5 Eur-tól 10-ig, én a drágábbat vettem, mert nem szerettem volna, ha olyannal kezdek dolgozni, amiből mindehol fog folyni a ragasztó csak épp nem ott, ahol folynia kellene. És bizony a forró ragasztóval elég komoly égési sérüléseket lehet szerezni. Ha valahová kicsöppene a ragasztó, nem kell azonnal letörölni, meg kell várni amíg megszárad, akkor gumis állagúvá válik, és simán felszedhető. De a pisztoly alá mindenképpen valami ujságpapírt kell tenni, vagy kartonlapot, mert két használat között fog kifolyni belőle picit a ragasztó.
Faragasztó, ragasztópisztoly:
A ragasztópisztolyt a helmeci Top step-ben vettem, a Pattex márkájút, kicsit drágább, de nem bántam meg!
Ennek a menetnek a képei sajnos nincsenek meg, mert nem volt aznap nálam a gép amikor csináltam.
A lecek felragasztva, johet a festés. Kétféle festék van. Vízalapú, és oldószeres. Mivel én nem szeretem az oldószer szagát belélegezni, inkább vízalapú festéket használok majdnem mindig. Ez is vízbázisú akrilfesték volt. Annak van matt és fényes verziója. Amit most próbáltam az a "Balakryl" márkájú, és azt kell hogy mondjam, majdnem mindenre rátapad. Igaz, nem próbáltam ki minden felülelet még vele, de a leírás szerint bármilyen felületre alkalmas, kinti és benti, fa vagy vas felületre... Azt hiszem még préseltlap bútorlapokra is rátapad, ki fogom próbálni... A matt fekete Balakryl 5 euro valamennyi volt a fényes 7 euro valamennyi...ez is a Top Steb-ben kapható Helmecen.
A festést elég alaposan végeztem, mivel ez az íróasztal napi használatban lesz. A festéket ecsettel vittem fel, és száraz kis szivacshengerrel kentem szét. Elég ügyesen lehet haladni.
A festésről eltérőek a tapasztalataim. Vannak dolgok, amiket egyszeri festés után ujra visszacsiszolok, újra kijavítom, majd aztán még kétszer lefestem. Itt nem kellett. Nem is szoktam venni külön alapozó festéket, hanem az első festésnél picit hígabbra keverem a festéket. Mindig kiöntök egy kis papírpohárkába, nem higítom az egész festéket. Mindig kevesével használok belőle. Más a helyzet, ha valami pác lenne, ha szeretném hogy látszódjon a fa erezete, ott használnék alap és fedőfestéket is.
Festésnél még talán jo ötlet annyi darabra szedni a bútort amennyire csak lehet. Itt nekem csak a fiókokat kellett kiszednem, és a lábakat leszerelnem, azokat is külön festettem le, majd megerősítve - a faragasztóval - újra visszacsavaroztam.
Fogantyút, ill. fiókgombot volt a legnehezebb beszerezni. Helmecen sajnos nem tudok helyet, ahol kapható lenne, Kaposon az "Urob si sám"-ban van, de ott nem találtam megfelelőt, így maradt az internet. Egy magyar oldalon találtam rá ezekre a gombokra, rögtön fel is vásároltam az egész készletet :) De csak mert 6 db volt raktáron, nekem meg ugye 4 fiók + 1 szekrényajtóra kellett, +1 pedig legyen tartalékba.
 |
| Még ezt a gombot is el tudtam volna képzelni az asztalomhoz, de a már meglévő fotelem miatt lett üveggomb |
És hogy mivel szereltem fel? Hát nem állj nevetni!!! Egy ilyen kis hobbyszerszámmal, apukám kis pionír fúrónak nevezte :) Meg is kaptam tőle "örökbe", hozzá még pár fúrót, fába, és azt is tudom már, hogy az ilyen fióokgombokhoz ált. 4-es fúró kell. Ezt úgy tudtam meg, hogy megmutattam neki, hogy milyen cuccot akarok a fiókra rászerelni, és ő rávágta, hogy ahhoz 4-es kell. Hát most már ha mutattok nekem egy bútorgombot, simán megmondom: ezt négyessel!!! :)
 |
| 4-es :) |
 |
| Hobbyszerszám :) |
A kis szekrény eredetileg kulcsra záródott, de mivel nem találtam megfelelő kulcslyukfedőt, mert ilyenben is gondolkoztam, ezért most arra is gomb került, és kis mágnes húzza be, és tartja csukva.
Ez van minden barkácsboltban centekért, 0,50 - 0,60 Eur ha jól emlékszem, venni kell hozzá pici csavarokat, én mindig kettővel többet veszek, számolva azzal, hogy munka közben legalább egy tuti elgurul...
Végeredmény tadááám:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése