Sorakozó!!!! Molyok reszkessetek!!!

A vidéki élet egyik nagy öröme számomra, hogy termeszthetek levendulát. Egy kis bokorral kezdtük, majd édesanyámnak hála, ma már egy egész sorral büszkélkedhetünk, nem hosszúval persze, és persze nekem annyi sem elég, és majd még fogjuk tovább szaporítani. Amennnyit most elsőre le tudtam szedni nagymamám kertjében az kb. ennyi volt:

Ez a mennyiség megszárítva és lemorzsolva egy harmad részig töltött meg egy cipősdobozt.
Így hát ma bele is kezdtem kis levendulás zsákok gyártásába, mert imádom minden fiókban, minden szerkrényben, vagy csak kilincsre felakasztva, vagy szekrényajtó gombjára akasztva, bárhol!

Volt itthon ilyen anyagom:

A helmeci Kuckó üzletben vettem hozzá pamut csipkeszalagot:

Van elég jó választék 0,70 - 1 Eur/m áron:

És elkezdtem ilyen kis zsákokat varrni:

 Lett belőle pár:

 Aztán még egy pár:

Megtöltöttem a lemorzsolt levendulával, szalaggal összekötöttem a nyakukat és usgyi, mehetnek is be a szekrénybe, fiókba!
Molyok reszkessetek!!! Sorakozó!!

A neszeszer...

Mindig is érdekelt ki hogyan tartja a sminkcuccait a retiküljében. Biztosan van, aki egyáltalán nem is tárol, és nem hord magával ilyesmit, van aki csak bedobja a púderét és a rúzsát a kistáskája oldalsó fiókjában, és vannak csajok, akik szeretik kis szütyőbe, neszeszerbe rendezni dolgaikat. Én is ezek közé tartozom, készítettem már régebben is kettőt, de azóta sem, pedig milyen jó elfoglaltság volt ez újra!

A régiek farmer anyagbol készültek, egyikre kis virágot hímeztem, a másikra kis csipkeszalagot varrtam.
Ha megtalálom róla a képet, később pótolom.

Szóval... Megtaláltam:

A mostani sokkal izgalmasabb feladat volt. Nagyon sok emlék eszembe jutott nagymamámról, aki nagyon sokat kézimunkázott. Még akkor is amikor már romlott a szeme, és nem látott nagyon jól, de szemüvegén keresztül szorgalmasan öltögette a szálakat, és hurkolta a fonalat. Nagyon sokat horgolt, és tőle van nagyon sok ilyen csipketerítő, amiket most előszedtem, és először is szépen rendbetettem.
Beáztattam, kifehérítettem, kimostam, kikeményítettem, majd régi bevált módszerrel, én szépen ki is húztam őket. Vajon csinálja még valaki így? Nem tudom.

Másnapra ilyen szépet kaptam és ebből indultam:

Kiszabtam hozzá egy kör alakú alapot, amire szépen ráöltögettem a terítőt: 

Amikor ezzel megvoltam, szabtam neki egy szegélyt is és azt is ráöltögettem:

Ezekután ki kellett találnom, mitől lesz ennek a kis  szütyőnek tartása. Szabtam bele flízből bélést, majd még egy bélésanyagot is, most épp ugyanabból az anyagból amire a csipkét is rávarrtam.

Összeraktam, és a szegélyt visszahajtva összevarrtam.

Amikor ezzel megvoltam, már csak a cipzárat kellett belevarrni, és a két oldalát összevarni. Nekem épp volt itthon egy krémszínű rejtett cipzáram, az épp passzolt hozzá színben, és a rejtett fogai miatt elegánsan simult  a neszeszer csipkeruhájába :)

Ilyen lett:

Mivel nem volt kedvem előszedni a varrógépet, és mindent kézzel öltögettem, így visszagondolva volt vele munka. De nagyon örültem is neki, hogy ujra kettesben lehettem nagymamám emlékével, aki annak idején szintén órákat töltött el, mire ezt meghorgolta... 

Nagyon sajnálom, hogy nem volt már annyi időnk, hogy megtanuljak horgolni.