A pince mélyéről...avagy újjászületés 2. rész.

Erről az asztalkáról már régebben írtam, amikor szó volt arról, hogy milyen állapotban menekítettem ki a pincéből, és mentettem meg, nehogy tüzifaként végezze...

Innét indultam 2012. augustus 21.-én:

A munkamenet a következő volt. Legalább 3 réteg festék volt rajta, volt ami könnyen lejött, egy spaklival.

Később vennem kellett egy festékoldó szert, ez egy olyan géles ragacsos anyag, amit rá kell kenni, hagyni hatni, és utánna spaklival könnyen lehet róla letolni a a festékrétegeket. Ezt ajánlatos kint a szabadban mert elég erős, oldószeres szúrós szaga van.

Ilyen állapotot sikerült ezzel a lépéssel elérni:

Ezután elég nehéz rész következett. Az asztal kerete alatt lévő díszítés nagyon rozoga állapotban volt. Egyszerűen mondva, úgy hullott szét, ahogy hozzáértem. Ehhez faragasztót használtam (piros duvilaxot).

A ragasztást jól össze is kellett szorítani, jó pár szerszám kellett ehhez, szóval ilyesmire is gondolni kell. És ez még nem is az összes, végig volt szorítózva az egész kerülete.

Nagyon sokáig állt ilyen állapotban. Azért is, hogy jol összefogja és azért is, mert nem találtam ki, hogy mivel szorítsam össze a keretet. Végül a szerdahelyi alfa üzletben, nagyon kreatív eladókkal kitaláltuk, hogy egy csomagleszorító kötéllel meg fogom tudni ezt oldani. 

Ezután a lépés uátn igyekeztem minden hibát kijavítani. Nagyon sokat gletteltem, és csiszoltam, majd újra gletteltem, újracsiszoltam. 80-as és 100-as csiszolóvásznat használtam, ez általában van itthon, és a legtöbb munkánál elég is. 

A festés is több lépésben készült el, több hétvége ráment.  Legalább 4 réteg festék ment rá. A rétegek között is csiszoltam, javítottam, ha valami nem tetszett, visszacsiszoltam, ezért is lett ennyi réteg festék rajta. Addig csináltam, amíg már elégedett nem voltam a végeredménnyel.

A kezdetektől számítva, egy évvel később 2013.aug. 24-én még mindig csak itt tartottam:

Azt hiszem elmondhatom, hogy nagy alapossággal készült :) 

És ekkor jutottam el oda, hogy ki kellett találnom, miből legyen az asztallap.  És akkor találtam ezeket:

Egy asztalos ebből gyönyörű asztallapot varázsolt számomra, amikor megkaptam, mondanom sem kell, hogy madarat lehetett volna velem fogatni... Ez olyan lépés volt, amihez mindenképpen egy jó szakember segítsége szükséges. Az lap szélén van egy él, és le van féli gömbölyítve a lap.

Sokat nem is gondolkodtam mivel kenjem le, nem akartam fényes lazúros lakkos felületet, maradtam a matt verziómnál. Ehhez van egy nagyon jo pác, nem kell semmivel sem higítani, alkoholos alapú, miután lekenjük vele a felületet az alkohol elillan belőle, és ilyen szép felületet ad:

Amikor már itthon volt az asztal, az élekbe belecsiszoltam, és kicsit így kopottassá tettem, mert nekem így tetszenek a régi parasztbútorok. És a következő képek már a konyhámban készültek:

Azt hiszem kész lett! :)