Kezdődött az egész azzal, hogy miután felújítottam, és iratszekrénnyé változtattam egy régi kredenc felső részét, hozzá akartam igazítani íróasztali karosszékem megjelenését is.
Tudtam, hogy nem akarok új kárpitot rá, mert a mostaninak semmi baja, és ha majd egyszer el szeretném adni, úgy gondolom az eredeti kárpitnak nagyobb esélye van, nem divat még itt a környékünkön az eklektikus gondolkodásmód.
És akkor támadt az a nagyszerű ötletem, hogy varrok rá egy levehető huzatot. Igen ám.. de... Aki próbált már egy egyszerű kétszemélyes Ikea kanapéra ráimádkozni nulla gyakorlattal egy levehető, mosható huzatot, az el tudja képzelni, milyen lehet egy ilyen levehető huzatnak az elkészítése.
Most javaslom, aki csupán a tanulságra kíváncsi ugorjon egy bekezdést, mert most itt a küzdelmeim következnek...
Lemértem centiben a fotel összes oldalát, szerencsére nem voltak benne ívek, viszont szögek igen, nem egyszerű derékszögekben futottak össze az oldalak. És ez okozta az első problémát. Hiába voltak pontos méreteim, a kifektetett, kiszabott anyagot nem tudtam szépen összeilleszteni, hiába mértem-szabtam agysebészi precizitással... Itt még megjegyzem, hogy még nehezebbé tegyem a dolgom, egy nagyon szép sötétkék bársonnyal dolgoztam, ami eredetileg valami pongyola féle lehetett, jó nagy darab nehéz anyag volt, szerintem soha nem viselték, ha jól emlékszem harminc centért turkáltam már jó régen. Amikor ezt szétbontottam, láttam hogy jól át kell majd gondolnom melyik részt honnét vágom ki, hogy legyen elég anyagom az egész fotelre, plusz még szerettem volna bele egy kispárnát is. És ekkor volt az, hogy feladom.. Forgattam jobbra-balra, fel-le, és miután az összes rész ki volt szabva, kétcentis ráhagyással, elkezdtem varrógéppel összevarrni az éleket. Nagyon sok idő telt el, talán az egész este, amikorra kész lettem a háromnegyed részével. Ült is a fotelon szépen, majd az utolsó elemek, valahogy sehogyan sem akartak összeállni. Na ekkor tényleg feladtam, és elmentem aludni.
Eltelt jó pár hét, és tudtam, hogy nem kerülhetem el a sorsomat, ezt be kell fejezni. És ha addig élek is befejezem, meg egyébként sem vagyok az a feladós típus. Igen ám, de a pár hét alatt, elfejetettem, hogy a meglévő összevart részek, hogyan ülnek a székre. Újra ide-oda forgattam a már háromnegyed részben összevart, és negyed részben lógó részeket, amikert csak a férc tartott, majd egy óra után hát persze hogy kibontottam, ami csak össze volt fércelve.. Mielőtt pánikba este voltam, szépen rátűzdeltem gombostűvel az oldalakra, és a fotelen varrtam össze kívülről a részeket. És lehet hogy így kellett volna már az elejétől, mert nagyon szépen ki lehet simítani, és jól össze lehet húzni, a varrás pedig egyébként sem zavaró a sötét anyagnál, meg amúgy is, egy sodort zsinórral fogom díszíteni az éleket.
Most pedig sorban a tanulság:
- Egy ilyen huzat megvarrása nem kevés varrótudományt igényel. Igenis tudni kell varrni hozzá, de minimum kellő gyakorlattal kell rendelkezni, még ha nem is varrónő az ember lánya.
- Az anyag: ha újrakezdeném, egész anyagból szabnám ki, nem egy szétbontott köntösből, mert nagyon sokat vakargattam a fejem, hogy hogyan is fog a legjobban összeállni.
- Az anyagot a fotelre illeszteném, és az egészet rajta varrnám össze, azt sem bánnám, ha nem lenne levehető, mert maximom lenyírom róla az anyagot, ha meguntam, (anyag ára ugye 30 cent volt, tehát nyugodtan levághatom) de ha ujrakárpitoztam volna, azt sem szedném le, tehát nem fogom én ezt le-fel szedegetni.
- A zsinór: már az elejétől tudtam, hogy valamivel szeretném egyedivé, különlegessé tenni. A sodort zsinórt egyszerű vonalvezetéssel is rá lehet varrni, de én azért vettem bele pár majdnem derékszögű kanyart, és azóta is imádom ezt a szép, egyszerű, minimál vonalvezetést. Ez tette fel az i-re a pontot, harmóniában az iratszekrény színével. Ebből mire beszereztem a megfelelő színt, vastagságot és mennyiséget, 5 város 7 boltját jártam végig. Mivel a szekrény már le volt festve, jártam tovább a boltokat, de ha jobban belegondolok, kevesebb idő lett volna a szekrényt átfesteni...
Nincsenek fázisfotóim, mert minden idegszálammal a munkára kellett koncentrálnom. Azóta megkérdezték mennyiért vállalok egy ilyet, mire azt feleltem, senkinek semmennyiért, mert amennyi munkám van benne, nem tudnának megfizetni...
Képek terén kicsit alkotói válságba kerültem, most ez igaz, hogy lámpafénynél fotóztam, majd ha jobb fényviszonyokat teremtek, lesznek rendes fotók is.
Átöltöztetve:
Tudtam, hogy nem akarok új kárpitot rá, mert a mostaninak semmi baja, és ha majd egyszer el szeretném adni, úgy gondolom az eredeti kárpitnak nagyobb esélye van, nem divat még itt a környékünkön az eklektikus gondolkodásmód.
És akkor támadt az a nagyszerű ötletem, hogy varrok rá egy levehető huzatot. Igen ám.. de... Aki próbált már egy egyszerű kétszemélyes Ikea kanapéra ráimádkozni nulla gyakorlattal egy levehető, mosható huzatot, az el tudja képzelni, milyen lehet egy ilyen levehető huzatnak az elkészítése.
Most javaslom, aki csupán a tanulságra kíváncsi ugorjon egy bekezdést, mert most itt a küzdelmeim következnek...
Lemértem centiben a fotel összes oldalát, szerencsére nem voltak benne ívek, viszont szögek igen, nem egyszerű derékszögekben futottak össze az oldalak. És ez okozta az első problémát. Hiába voltak pontos méreteim, a kifektetett, kiszabott anyagot nem tudtam szépen összeilleszteni, hiába mértem-szabtam agysebészi precizitással... Itt még megjegyzem, hogy még nehezebbé tegyem a dolgom, egy nagyon szép sötétkék bársonnyal dolgoztam, ami eredetileg valami pongyola féle lehetett, jó nagy darab nehéz anyag volt, szerintem soha nem viselték, ha jól emlékszem harminc centért turkáltam már jó régen. Amikor ezt szétbontottam, láttam hogy jól át kell majd gondolnom melyik részt honnét vágom ki, hogy legyen elég anyagom az egész fotelre, plusz még szerettem volna bele egy kispárnát is. És ekkor volt az, hogy feladom.. Forgattam jobbra-balra, fel-le, és miután az összes rész ki volt szabva, kétcentis ráhagyással, elkezdtem varrógéppel összevarrni az éleket. Nagyon sok idő telt el, talán az egész este, amikorra kész lettem a háromnegyed részével. Ült is a fotelon szépen, majd az utolsó elemek, valahogy sehogyan sem akartak összeállni. Na ekkor tényleg feladtam, és elmentem aludni.
Eltelt jó pár hét, és tudtam, hogy nem kerülhetem el a sorsomat, ezt be kell fejezni. És ha addig élek is befejezem, meg egyébként sem vagyok az a feladós típus. Igen ám, de a pár hét alatt, elfejetettem, hogy a meglévő összevart részek, hogyan ülnek a székre. Újra ide-oda forgattam a már háromnegyed részben összevart, és negyed részben lógó részeket, amikert csak a férc tartott, majd egy óra után hát persze hogy kibontottam, ami csak össze volt fércelve.. Mielőtt pánikba este voltam, szépen rátűzdeltem gombostűvel az oldalakra, és a fotelen varrtam össze kívülről a részeket. És lehet hogy így kellett volna már az elejétől, mert nagyon szépen ki lehet simítani, és jól össze lehet húzni, a varrás pedig egyébként sem zavaró a sötét anyagnál, meg amúgy is, egy sodort zsinórral fogom díszíteni az éleket.
Most pedig sorban a tanulság:
- Egy ilyen huzat megvarrása nem kevés varrótudományt igényel. Igenis tudni kell varrni hozzá, de minimum kellő gyakorlattal kell rendelkezni, még ha nem is varrónő az ember lánya.
- Az anyag: ha újrakezdeném, egész anyagból szabnám ki, nem egy szétbontott köntösből, mert nagyon sokat vakargattam a fejem, hogy hogyan is fog a legjobban összeállni.
- Az anyagot a fotelre illeszteném, és az egészet rajta varrnám össze, azt sem bánnám, ha nem lenne levehető, mert maximom lenyírom róla az anyagot, ha meguntam, (anyag ára ugye 30 cent volt, tehát nyugodtan levághatom) de ha ujrakárpitoztam volna, azt sem szedném le, tehát nem fogom én ezt le-fel szedegetni.
- A zsinór: már az elejétől tudtam, hogy valamivel szeretném egyedivé, különlegessé tenni. A sodort zsinórt egyszerű vonalvezetéssel is rá lehet varrni, de én azért vettem bele pár majdnem derékszögű kanyart, és azóta is imádom ezt a szép, egyszerű, minimál vonalvezetést. Ez tette fel az i-re a pontot, harmóniában az iratszekrény színével. Ebből mire beszereztem a megfelelő színt, vastagságot és mennyiséget, 5 város 7 boltját jártam végig. Mivel a szekrény már le volt festve, jártam tovább a boltokat, de ha jobban belegondolok, kevesebb idő lett volna a szekrényt átfesteni...
Nincsenek fázisfotóim, mert minden idegszálammal a munkára kellett koncentrálnom. Azóta megkérdezték mennyiért vállalok egy ilyet, mire azt feleltem, senkinek semmennyiért, mert amennyi munkám van benne, nem tudnának megfizetni...
Képek terén kicsit alkotói válságba kerültem, most ez igaz, hogy lámpafénynél fotóztam, majd ha jobb fényviszonyokat teremtek, lesznek rendes fotók is.
Eredeti állapot:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése