A panelnappali nem menő. A panelháló sem, és úgy általában a panel sem. De ugye szegény ember vízzel főz, és ha itt kényszerülünk élni, meg kell próbálnunk kihozni belőle a legtöbbet. Kis odafigyeléssel, elgondolással, fantáziával, kevés anyagi ráfordítással sokat kihozhatunk egy panel lakásból is, de ne gondolkodjunk sem provance sem rusztikus stílusban, mert az attól még panel marad.
Az eredeti, kiindulási állapot fehér-piros kombináció volt. A falakat átfestettük, a függönyt lecseréltük, került a falra pár kép, és új díszpárnákat is vettünk. Azt hiszem ez volt az összes, amire költeni kellett.
A festéket magam kevertem ilyen acélkékes árnyalatra, nagyon finom, sima Primalex plus fehérbe nyomtam Hetcoloros kék színezőt.
A függönyt a Merkury Marketben vettem, elég diszkont áron, ha jol emlékszem 5 Eur volt egy méter, a baj az volt vele, hogy az anyag 140 cm széles volt, és a magasságát kellett mérni, többször, mivel egy közel 4 m-es falon lévő ablakkal és erkélyajtóval rendelkező szobát szerettem volna erősen ráncolva besötétíteni. A ráncolásról és a ráncolószalagról megjegyezném, hogy soha többé nem veszek olyat, amiről azt mondják, hogy szabálytalan, tetszőleges ráncokat lehet vele létrehozni, mert miután felvarrtam, bontottam is le, és mentem másikat venni. Az vált be, amelyik a függöny szélességének felére húzza össze az anyagot, így ha tudjuk milyen széles felületet szeretnénk befüggönyözni, csak szorozzuk meg kettővel, és megvan, hogy mennyi anyag szükséges a szép ráncoláshoz. Még egy trükköt elkövettem a függönnyel, a szélére fekete szaténszalagot varrtam. Ez azért is tűnt jó ötletnek, mert barátnőm festett nekem egy képet, egy balerina sziluettet - amit imádok-, és így, hogy feltűnt a fekete szín a szobában, megpróbáltam más felületeken is visszahozni. Ugyanezt tettem a díszpárnákkal, a szélét beszegtem szintén fekete szalaggal. A szegett párnákat a KIK-ben vettem, tavalyi téli kollekció részei voltak. A fehér párnák és takaró a Jyskből való, azokat akciósan vettem, nem egyszerre, először a párnák voltak meg, nemrég volt akciós a takaró, nagyon megszeretem, puha, jó hozzáérni és belebújni.
A komód fölötti képkereteket innen-onnét szedtem össze. Van közte egyszerű Ikeás, is Jyskes is. Nagyon szeretem a paszpartuzott képeket, szerintem sokkal elegánsabbak a képek így, ezért ezekkel is kicsit eljátszottam. Erről írtam külön posztban itt.
A szoba, hogy ne legyen nagyon szálloda-hangulatú, szerettem volna kicsit becsempészni a romantikát is, az Évi által ihletett csipkelámpa kicsit vintage, kicsit romantikus, imádom az árnyékát a falon. Itt olvashatsz róla, hogyan készült.
Az ággyal szembeni falon egy négy méter széles, plafonig beépített szekrény van, azzal nem nagyon tudtam mit kezdeni, az egyik ajtajára azért ráragasztottam egy dekormatricát.
Az eredeti, kiindulási állapot fehér-piros kombináció volt. A falakat átfestettük, a függönyt lecseréltük, került a falra pár kép, és új díszpárnákat is vettünk. Azt hiszem ez volt az összes, amire költeni kellett.
A festéket magam kevertem ilyen acélkékes árnyalatra, nagyon finom, sima Primalex plus fehérbe nyomtam Hetcoloros kék színezőt.
A komód fölötti képkereteket innen-onnét szedtem össze. Van közte egyszerű Ikeás, is Jyskes is. Nagyon szeretem a paszpartuzott képeket, szerintem sokkal elegánsabbak a képek így, ezért ezekkel is kicsit eljátszottam. Erről írtam külön posztban itt.
A szoba, hogy ne legyen nagyon szálloda-hangulatú, szerettem volna kicsit becsempészni a romantikát is, az Évi által ihletett csipkelámpa kicsit vintage, kicsit romantikus, imádom az árnyékát a falon. Itt olvashatsz róla, hogyan készült.
Az ággyal szembeni falon egy négy méter széles, plafonig beépített szekrény van, azzal nem nagyon tudtam mit kezdeni, az egyik ajtajára azért ráragasztottam egy dekormatricát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése