A pince mélyéről...avagy újjászületés 2. rész.

Erről az asztalkáról már régebben írtam, amikor szó volt arról, hogy milyen állapotban menekítettem ki a pincéből, és mentettem meg, nehogy tüzifaként végezze...

Innét indultam 2012. augustus 21.-én:

A munkamenet a következő volt. Legalább 3 réteg festék volt rajta, volt ami könnyen lejött, egy spaklival.

Később vennem kellett egy festékoldó szert, ez egy olyan géles ragacsos anyag, amit rá kell kenni, hagyni hatni, és utánna spaklival könnyen lehet róla letolni a a festékrétegeket. Ezt ajánlatos kint a szabadban mert elég erős, oldószeres szúrós szaga van.

Ilyen állapotot sikerült ezzel a lépéssel elérni:

Ezután elég nehéz rész következett. Az asztal kerete alatt lévő díszítés nagyon rozoga állapotban volt. Egyszerűen mondva, úgy hullott szét, ahogy hozzáértem. Ehhez faragasztót használtam (piros duvilaxot).

A ragasztást jól össze is kellett szorítani, jó pár szerszám kellett ehhez, szóval ilyesmire is gondolni kell. És ez még nem is az összes, végig volt szorítózva az egész kerülete.

Nagyon sokáig állt ilyen állapotban. Azért is, hogy jol összefogja és azért is, mert nem találtam ki, hogy mivel szorítsam össze a keretet. Végül a szerdahelyi alfa üzletben, nagyon kreatív eladókkal kitaláltuk, hogy egy csomagleszorító kötéllel meg fogom tudni ezt oldani. 

Ezután a lépés uátn igyekeztem minden hibát kijavítani. Nagyon sokat gletteltem, és csiszoltam, majd újra gletteltem, újracsiszoltam. 80-as és 100-as csiszolóvásznat használtam, ez általában van itthon, és a legtöbb munkánál elég is. 

A festés is több lépésben készült el, több hétvége ráment.  Legalább 4 réteg festék ment rá. A rétegek között is csiszoltam, javítottam, ha valami nem tetszett, visszacsiszoltam, ezért is lett ennyi réteg festék rajta. Addig csináltam, amíg már elégedett nem voltam a végeredménnyel.

A kezdetektől számítva, egy évvel később 2013.aug. 24-én még mindig csak itt tartottam:

Azt hiszem elmondhatom, hogy nagy alapossággal készült :) 

És ekkor jutottam el oda, hogy ki kellett találnom, miből legyen az asztallap.  És akkor találtam ezeket:

Egy asztalos ebből gyönyörű asztallapot varázsolt számomra, amikor megkaptam, mondanom sem kell, hogy madarat lehetett volna velem fogatni... Ez olyan lépés volt, amihez mindenképpen egy jó szakember segítsége szükséges. Az lap szélén van egy él, és le van féli gömbölyítve a lap.

Sokat nem is gondolkodtam mivel kenjem le, nem akartam fényes lazúros lakkos felületet, maradtam a matt verziómnál. Ehhez van egy nagyon jo pác, nem kell semmivel sem higítani, alkoholos alapú, miután lekenjük vele a felületet az alkohol elillan belőle, és ilyen szép felületet ad:

Amikor már itthon volt az asztal, az élekbe belecsiszoltam, és kicsit így kopottassá tettem, mert nekem így tetszenek a régi parasztbútorok. És a következő képek már a konyhámban készültek:

Azt hiszem kész lett! :)

Magyar design a Construmán

Hétvégén a Construmán jártam. Sok időm sajnos nem volt rá, legalább egy fél nap kell rá, de az OTTHON DESIGN pavilont kényelmesen be lehetett járni másfél-két óra alatt. Ami azt illeti, kicsit többet vártam lakberendezés terén, sokkal több figyelemfelkeltést, jó ötletet, egy stand volt talán amit kiemelnék, ahol egy kis alapterületen a látogatók berendezhették fürdőjüket valami karton vagy nem is tudom milyen anyagból kivágott szaniterekkel, pont erről nincs képem, de ez tényleg jó volt. Valami ilyen szórakoztató, praktikus, ötletes dolgokból kellett volna több.

Ami nagyon tetszett az a Magyar design volt, pár fotó a kiállításról: 

A kedvencem a fésülködő asztalka, és mivel én mindig mindenhol fázom az infrafűtőtestként is funkcionáló paraván. 

Az egyik kedvencem:

Másik kedvenc:

 Ezt a kis padot egy szép tágas, fiatalos, kicsit pop art előszobában is el tudom képzelni:

 Előszobafogas kispaddal, háttérben a fűtőpanel:

Asztal két paddal: 

Magyar lámpavarázs :)

Csipkés álmok

Amikor megláttam Évi Műhelye-ben (http://bardoczeva.blogspot.hu) Évi csipkés lámpáját, rögtön tudtam, "haaddigélekiseztmegcsinálom"!

Szóval, hosszú volt amíg idáig értem, de megérte!

Volt egy nem túl szép lámpatest nagymamámnál, aminek nem volt már meg a búrája, valamikor széttörhetett, mert nem is tudtuk pótolni.

Első lépésben csiszolás után le is festettem, matt akril festékkel (Slovakryl) három rétegben, az élekbe belecsiszoltam, mert szeretem ha kicsit rusztikus, kicsit antik, kicsit kopott, majd lefújtam fehér spray festékkel a lámpa többi tartozékát is.

 

Új vezetéket kapcsolóval apukám szerzett be nekem, és ő is szerelte össze, mivel én csak szétszerelni tudtam. És ez volt a legkönnyebb része.

Évi blogjában részletesen megvan az összes szerelési munka, ő jobban leírta a munkamenetet:  http://bardoczeva.blogspot.hu/search/label/csipke
A búra okozott pár nap fejtörést, mire rájöttem, hogy búra híján valamit improvizálni kell. Ne tessék nevetni, ez volt az improvizáció:

Aztán ugyebár ezt el lehet készíteni erős acél drótból is, amit kérésre el is készítettek nekem. Ezt a vázat lefújtam szintén fehér spray festékkel, és napokig csak úgy, gyönyörködtem benne...

Sokáig csak így állt a lámpám, mivel minden türelmemet össze kellett gyűjtenem a folytatáshoz. 

A szalagot ragasztópisztollyal hipp-hopp ráragasztottam a vázra, ez nagyon könnyű része volt a munkának. Ez a lépés azért szükséges, mert ehhez a szalaghoz tudtam hozzáöltögetni a csipkéket.
És jöhettek a csipkék amiket előtte szépen kimostam, kifehérítettem, kikeményítettem, és jó sokáig pihentek, mert nehezen szántam rá magam, hogy belefogjak a folytatásba. Ugyanis, csak akkor szabad ebbe belekezdeni, ha nagyon nagyon sok türelme van az embernek, mert nagyon pepecselős munka. Nekem is elfogyott az a híres türelmem, amikor az első három kis csipketerítő után az egészet le kellett bontanom. Aztán pihent is a lámpácskám kb. egy hónapig :) Ha most visszagondolok, az egész varrogatás 3 estét vett igénybe, és ez lett az eredmény:

És kész:

Újjászuletés... 1. rész

Azt hiszem, ez az a munka amire már így utólag, illetve menet közben azt mondanám, nem volt érdemes belekezdeni, de nagyon remélem, hogy mire a végére érek ezt majd megcáfolom!
Már amikor megpillantottam, tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű menet. És akkor még nem is gondoltam arra, mennyi szorító kell majd hozzá, és hogy menetkozben majd új asztalos szakkifejezést is tanulok.

Amikor kb. egy évvel ezelott, kimenekítettem ezt az asztalt a pincéből, ilyen állapotban volt:

Az asztallap menthetetlen volt, de az alap, még ha nagyon rozoga is volt, nagyon tetszett. Nem mindennapi, manapság már nem látni ilyen munkát. Méreteiben pedig nekem épp megfelelt :)
Így elkezdtem szépen megtisztogatni, bár már akkor láttam, ezzel irtó sok munka lesz... Miután lekerült róla, szerintem vagy 40 év pora, de ennek majd még utánnakérdezek nagymamámtól, láttam, ezen legalább 4 réteg festék volt már.... A díszítő illesztések ugy hullottak szét ahogy hozzáértem... nyegle volt az egész...
Igaz, hogy eltelt egy év, mire kb. ilyen állapotba kerult, de már most nagyon üuszke vagyok, hogy ebbe bele mertem kezdeni.

Ez még nem a teljes állapot, már kitaláltam milyen asztallapot szertnék neki, és még lesz festés bőven, de azt hiszem jó úton haladok... :)

Pár fázisfotó:

Folytatás majd hamarosan, vagy később. Remélem nem lesz újabb egy év.