2012. szeptemberében került fel a blogra az első bútorfelújítós poszt... Azóta nemcsak kisbútor, de több tárgy is a kezembe akadt, amelyet kicsit továbbgondoltam, új életet adtam neki. Később kitaláltam, hogy nekimegyek akár csemperészletnek, majd egy egész fürdőszobának. Legjobban, azokat az átalakításokat szerettem, amelyek nagyon látványosak lettek, viszont minimális költségből valósultak meg.
Összeszedtem az eddigi munkákat, az összes leírása megtalálható a blogon, volt ami nagyon kezdetleges volt, és volt olyan is, amire a mai napig nagyon büszke vagyok.
Fogadjátok szeretettel, és inspirálódjatok. Minden amit itt leírtam, én is különböző blogokból tanultam, illetve azoktól a szakemberektől, eladóktól akikkel ezidő alatt kapcsolatba kerültem.
Ez volt az első projekt, 2012. szeptemberében:
Aztán jött ez:
A szék:
Apukám legénykori íróasztala, itt még nem sokat foglalkoztam a stylinggal:
Azt a konyhai csempét nem tudom miért nem festettem le már hamarabb. A fogantyúkat is még aznap leszereltem és feketére fújtam.
Erre az asztalra nagyon büszke vagyok, nagymamám pincéjéből ráncigáltam ki, és most a saját konyhámban van:
Összeszedtem az eddigi munkákat, az összes leírása megtalálható a blogon, volt ami nagyon kezdetleges volt, és volt olyan is, amire a mai napig nagyon büszke vagyok.
Fogadjátok szeretettel, és inspirálódjatok. Minden amit itt leírtam, én is különböző blogokból tanultam, illetve azoktól a szakemberektől, eladóktól akikkel ezidő alatt kapcsolatba kerültem.
Ez volt az első projekt, 2012. szeptemberében:
Aztán jött ez:
Erre az asztalra nagyon büszke vagyok, nagymamám pincéjéből ráncigáltam ki, és most a saját konyhámban van:
Egy nagyon laza, egyszerű erkély-tunning:
A falfestést leszámítva ez sem került sok energiába, sem költségbe, talán a legdrágább dolog az új függöny volt.
Ó, ezt imádtam! A lámpát egy bálban, tombolán nyerte a tesóm, a szüleimnél csak pakolgattuk ide-oda, annyira ronda volt. Azt hiszem teljesen újjászületett. Azóta sajnos a kerámia teste eltört, a búrának új test kerestetik....
Erről a kredencről eszembe jut, hogy nagymamám falujában, a rokonok már semmit nem dobnak ki addig, amíg meg nem kérdezik tőlem, kell e nekem... Hát persze, hogy kell!
 |
| Itt még lábak nélkül, azóta már felkerültek rá Pinky pogácsa lábai, majd pótolom a képet! |
Húú, ezt a fürdőt festettem vagy 3 napig, marha melós egyedül belevágni, de nagyon akartam!
Azt hiszem ha nem is időrendben, de sok mindent összeszedtem, és biztosíthatok mindenkit arról hogy ez még nem a vége :) Valamint mindenkit biztatni szeretnék arra, hogy bátran vágjon bele, ha kell sok segítséget talál neten, különböző blogokon. Valamint, munkáim során mindig szem előtt tartottam pár dolgot, amit tapasztaltabb emberektők tanultam:
apukámtól azt, hogy többször mérj, míg egyszer vágsz....
anyukámtól azt, hogy a munka csak akkor megy, ha nyugodtan kezd neki az ember...
Árpitól, hogy a jó munkához jó szerszám kell....
...ezekből a munkákból én is nagyon sokat tanultam, tapasztaltam, és a továbbiakban sem vagyok hajlandó ezzel leállni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése